Szeptember 20., a biztosítás világnapja

A történelem során világszerte több millió embert érintettek már a természeti katasztrófák, sőt sok ezer ember veszti életét azok következtében napjainkban is. Az évek során kontinensünkön leginkább az áradások, szélviharok, jégesők voltak a leggyakoribb biztosítási események.

De persze a biztosítással nem csupán a természeti jelenségek okozta károkra kell felkészülni, sokszor embertársaink jelentik a nagyobb veszélyt. Az írásos emlékek alapján a biztosítás korábbi változatát már az időszámításunk előtt feljegyezték, amikor a kereskedők a karavánjaikat próbálták ilyen módon megvédeni. A tagok szövetkeztek a szállított árukat ért károk (tolvajok, vihar) csökkentésére. Ha mégis megtörtént a baj, a bekövetkezett veszteségeket a karaván tagjai egyenlő mértékben viselték. A karavánok mellett a tengeri szállítmányozás kezdetleges, önkéntes belépésen alapuló biztosításai is ekkor jelentek meg.

Az első hazai céhlevél 1307-ből való. A társulások a tagok befizetései után rendelkeztek valamennyi pénzzel, amit a „társládákban” gyűjtöttek, és abból segélyezték a céhbeli rászorulókat, sőt öregségükre még nyugdíjat is fizettek. Egy 1581-es irat alapján a tagdíj hetente egy arany volt, amelyből a segélyeket fizették. A legenda szerint ez idő tájt ütötte fel a fejét az első biztosítási csalás is, amikor a pénzes láda őrzője egész egyszerűen szélnek eredt a tagok befizetéseivel.    

A biztosítás megjelenése után nem sokkal felütötte fejét az öngondoskodás eszméje is. Egymás után alakították meg az úgynevezett tűzpénztárakat, a díjat pedig az épületek mérete alapján állapították meg. 

Az időben egy nagyot ugorva találkozhatunk a nevesebb társaságokkal: 1807-ben alapították meg Magyarország első biztosítóját Császári-Királyi Szabaditékos Rév-komáromi Biztosító Társaság néven. Részvényesei között volt gróf Széchenyi István és gróf Teleki Sámuel is. Évekkel később, 1832-ben képviseletet hozott létre Pesten a trieszti székhelyű Generali is. 

A MABISZ egy korábbi írása alapján a hazai biztosítástörténet egyik legjelentősebb dátuma az 1857-es esztendő, amikor is megalakult a legendás Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMABIT). Az alapítók között olyan nevek szerepeltek, mint Deák Ferenc, Apponyi György, Eötvös József, Űrményi József és Lévay Henrik. 

A feudalista viszonyokat lassan felszámoló Magyarország az európai biztosítási piac érdeklődésének homlokterébe került, sorra jöttek a nagy nevek: az Anker, a Phőnix, a Wiener Allianz, a Providentia, a Viktoria, a Fonciére vagy a Gresham. A hazai biztosítás történetének első ügyfele Fejes András gabonakereskedő volt, aki tízezer forint értékben védte meg búzatermését és kötött biztosítást a Fazekas Lajos Ádám nevezetű tölgyfahajójára. Az első káresetet 1807. július 28-án jegyezték fel, amikor Molnár András sóval terhelt, tizenhétezer forintig biztosított hajója Mohácsnál elsüllyedt. 

A 20. század első felére Magyarország a kontinens biztosítási piacának egyik legdinamikusabban fejlődő területe lett, megjelentek a világ és Európa tekintélyes biztosítási vállalatai, és lendületet kapott a hazai cégalapítás is. A második világháború kitörésekor az országban 68 biztosító részvénytársaság és több mint 100 – területi, szakmai, illetőleg kockázati alapon szerveződő – biztosítóegyesület működött. A háborút követő békeszerződések rendelkezései, valamint az összevonások, beolvadások, felszámolások, majd végül az államosítás kapcsán 1949-re alakult ki a magyar biztosítás állami monopóliuma, amely 1986-ig tartott. 
 
Egy 14 évvel ezelőtti kezdeményezés eredményeként szeptember 20. minden évben a biztosítás világnapja.